Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Akinek egyik lába rövidebb, annak a másik hosszabb" :D

 

"Szeretlek édes, Szeretlek téged,
Szeretni foglak, amíg csak élek!
Kezem reszket, Szívem nehéz,
Szeretlek téged, Ennyi az egész!!!"

 

"Szeretlek mint maci a mézet,
mint pingvin a jeget,
mint virág a vizet,
mint gyermek, az édességet.
Szeretlek, mint szerelmes pár a holdfényes éjszakát, szeretlek,
mint még soha senki mást."

 

 

 "A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol;
a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik."

 

"Soha ne foglalkozz azzal,hogy más,hogy néz rád,mit gondol rólad.Baja csak annak lehet veled,aki magával sincs megelégedve ;);)"


"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét!:"

 

"Ha félsz szeretni, bezárod a ajtót mások előtt."


"A legszebb dolgok olykor láthatatlanok, a szívünk azonban megérzik a jelenlétüket."


"A látvány változik, de te közben ugyanaz maradsz"


"A múlt nem fontos egyesek szerint...
De szerintem az élet legfontosabb része ez,
mivel ebben van minden;
minden amit átéltél,
ami miatt boldog vagy,
és minden szomorúság
amiből tanulni tudsz!"


"Plátói szerelem: kívülről nyalogatni a lekváros üveget"

 

"Az idők távlatából jussak néha eszedbe ,remélem,hogy te is örülsz az emlékeimen merengve.Nevemre már nem emlékszel,egy ismeretlen folt csupán,csak elmosolyodsz rajta,hogy én néztem rád oly bután.Lehet,hogy nem szerettél,bár én lennék az egyetlen,kinek emléke meg maradt,hisz ezért mindent megtettem.
Egyszer meg ígértem szeretni foglak téged mindörökre,de elhagytál nincs tovább,vége minden szépnek.Nem maradt már semmi,csak egy ének fel az égnek.Még mindig szeretlek,minden nap gondolok rád,minden percben fognám kezedet,csókolnám a szád.Meg tanultam szeretni és te segítettél ebben,még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben.Már csak ennyire vagyok képes,már csak ennyi telik tőlem,dallamok mögé rejtőzöm,mert mind idáig féltem.Talán utoljára mondom el,mit érzek,de ez így marad,a hős szerelmes távozik,most véget ér a színdarab.Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot,csak annyit kérek emlékezz rám és ne kérdezd meg ki bántott."

 

"Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét a szép kezét ő rám néz és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond legjobb barátom . Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír sír, mert szakított a barátjával. Én megvígasztalom, ő átölel érzem hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és az mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog. Én el akarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk , de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én elakarom mondani hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt.
Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit.
El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját és a következőket olvasom: Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom."

 

"Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz, mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek."

 

"Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
mindez azért, mert nem vagy velem."

 

"Minden elmúlik,mint az álom, elröpül,mint a vándormadár,csak az emlék marad meg a szívben,halványan,mint a holdsugár.."

 

"Bagoly mondja verébnek h nyald meg a herémet!"

 

"Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok."
Müller Péter

 

"Akkor szeretsz valakit igazán, ha nem tudod megmondani, hogy miért is szereted."

 

"Egy angyal kísér kezében kard van,mögöttem jár vigyáz rám és megvéd ha kell a bajban"

 

"A szerelem olyan mint a kábítószer.Először eufóriába esel,és teljesen átadod magad az érzésnek.Aztán másnap többet akarsz.Még nem váltál függővé,de annyira jól esett az érzés,hogy azt hiszed,ura tudsz maradni a helyzetnek.Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény,hát három órára elfelejted.De aztán szép lassan rászoksz,és teljesen függővé válsz.Ekkor már három óráig gndolsz RÁ,és csak két percre tudod elfelejteni.Ha nincs a közeledben,ugyanolyan rosszul érzed magad,mint a drogos,aki nem kapta meg az adagját.És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát,hogy megkapja,amire szüksége van,Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért...!"

 

 

"When I cry, I cry for you
When I die, I die for you
My life is nothing without you
I love you."

 

"Elegem van a világból, a holnapból, a mából,
elegem van az emberekből, magamból és másból,
Elég volt a sok rosszból, a fájó érzésekből,
elegem a megválaszolatlan kérdésekből.
Utálom a magam körül lévő sok gyűlölködő arcot,
Elegem van mostmár feladom a harcot.
Mert győzött a bánat és ledőltek a falak,
Én, pedig csak némán állok az akasztófa alatt!"

 

"Úgy érzem, hogy megbolondulok,
Egész nap csak rád gondolok.
Rád gondolok mikor felkelek,
És mikor este nyugovóra térek.
Lelkemben ég a vágy irántad,
Szívem legmélyén kívánlak.
Már szinte érzem szíved dobbanását,
Mely szítja lelkem lángolását.
Csak szeretnélek már megölelni,
Ajkamat ajkadhoz érinteni.
Úgy szeretlek mint még senkit,
Nélküled én nem érek semmit.
Tudom e vers nem ér fel hozzád
De remélem én egyszer elérek hozzád."